Tokajba érve a legtöbb látogató ugyanazon az úton indul el. Rákóczi Pince, főtér, pár kép a Bodrog-parton, vacsora, néhány pince látogatása. Ez mind szép, mind megérdemelt, ez mind valódi Tokaj. De aki egy kicsit lassít, és inkább arra figyel, mi van a bejáratott útitervek mögött, hamar rájön: ez a város és ez a borvidék jóval több látnivalót rejt annál, amennyit egy nap alatt körbe lehet járni.
Tokaj-Hegyalja nevét a borkultúra tette világhírűvé, és ez részben takarja azt, ami körülötte van. A táj, a folyók, a kisebb falvak, az elfeledett templomok, a szőlőhegyek hajlásai: ezek nem kerülnek az útiterv-sablonokba, mégis éppen ezek adják azt a mélységet, ami miatt valaki ide látogat. Nem csak a bor miatt, hanem maga a hely miatt.
Ez a cikk nem titkos helyek listája, és nem is az a fajta „helyi tippek” típusú írás, amivel minden utazási magazin próbálkozik. Inkább öt olyan pont, ahol az ember hirtelen megértheti, mit jelent ez a vidék.
Mind az öt tokaji látnivaló gyorsan elérhető, ha valaki Tokajban van. Egy részük gyalogosan, egy részük rövid autóúton. Nem igényelnek különleges felkészülést, csak szabad délutánt és kellő türelmet. A Galuschka Bistro & Garden borlapján szereplő borok és fogások egy részének eredete visszavezethető ezekre a tájakra: aki ismeri a vidéket, másképpen olvassa a dűlőneveket és másképpen rendel a menüből.
Kopasz-hegy, lehetőleg mielőtt mindenki más odaér
A Kopasz-hegy Tokaj vizuális jelképe. Rajta a szőlősorok, alatta a város, kétoldalt a két folyó. Ez az a kép, amit mindenki ismer, aki Tokajról valaha olvasott. A hegy 383 méterre emelkedik a tengerszint felett, és onnan fentről látszik a Tisza és a Bodrog találkozása, a borvidék két legfontosabb vízfolyása.
Fontos tudnivaló
A Kopasz-hegy csúcsa jelenleg nem látogatható.
Légvédelmi rendszer telepítése miatt a hegytetőre vezető ösvény le van zárva, a látogatás bizonytalan ideig nem lehetséges.
Merre érdemes helyette menni
A szőlősorok közvetlen közelségét a hegy lábánál futó dűlőutakon is meg lehet élni: a tőkék között sétálva, a hegyoldalt alulról nézve sokaknak ez személyesebb élmény, mint a csúcsról kapott panoráma. A Bodrog-partról a Kopasz-hegy teljes körvonala jól látszik a szőlősorokkal együtt, és ez önmagában is az egyik jellegzetesebb tokaji látkép.
Az utolsó szakaszon a sorok annyira közel kerülnek az ösvényhez, hogy szüret idején, szeptember, október táján az aszúbogyók kézzel megfogható közelségbe kerülnek. Zsugorodott, sötétedő, mézillatú bogyók az egészséges fürtök között. Ez az a közelség, ami minden eddig olvasott aszúleírást megeleveníti, és amit a hegy lábánál futó dűlőutak mentén ma is meg lehet tapasztalni.
A Kopasz-hegy nem szerepel ugyan az elfelejtett tokaji látnivalók között, de a legtöbb útitervbe nem fér bele az a reggeli néhány óra, amikor igazán érdemes arrafelé indulni. A szőlősorok között, a hegy körül, ez a csönd és ez a közelség akkor is megvan, ha a csúcsra vezető ösvény zárva van.
Erdőbénye: a borvidék elfeledett szépsége
Erdőbénye neve keveseknek mond valamit. Tokajhoz képest arrébb van, nincs rajta a szokásos útiterveken, és nem igyekszik reklámozni magát. Ez utóbbi a lényege.
A faluközpont a Zemplén-hegység és a szőlőhegyek közé szorult. A főtér méretéhez képest komolyan vett templommal, csöndes utcaképpel, ahol a házak nagy része barokk vagy klasszicista alapon áll. Nem rendbe szedett fesztiválfalu, nem borturista-úti cél plakátokkal és teraszokkal a főúton. Egyszerűen megőrzött, néhol kopott, de éppen ezért hiteles. Az embernek az az érzése, hogy itt nem a turizmus alakította a helyet, hanem a hely alakítja a turizmust, azt a keveset, ami egyáltalán idejut.
Az Erdőbényéhez kötődő pincekultúra régi és sajátos. A liász mészkőbe vájt pincék más hőmérsékletet és páratartalmat tartanak, mint a vulkáni talajban mélyültek, és ez a borok érési folyamatára is hatással van. A helyi borászok egy része kizárólag itteni szőlőkön dolgozik, és amit készítenek, Tarcalnál és Mádnál kevésbé ismert, de félreismerhetetlenül saját stílust képvisel. Tokaj és Mád után sokan azt hiszik, ismerik a borvidéket. Erdőbényét akkor még nem látták.
A Galuschka borlapján megjelenő tokaj-hegyaljai borok egy részének gyökerei ebbe az irányba mutatnak: a borvidék kevésbé látogatott, de komolyan vett szegletébe. Aki vacsorán a borlapot lapozgatja és rábukkan egy erdőbényei tételre, tudni fogja, mit jelent az a szó: nem csak egy helységnév, hanem mészkő, csönd és másfajta ősz.
Autóval kb. 30 perc Tokajból. Erdőbénye nem egész napot kíván: két-három óra bőven elegendő a főtérre, az utcaképre, egy-két pincébe. A visszaút Tokajba természetes befejezés, a Galuschka estére jó lezárás annak, aki a délelőttjét a borvidék elhagyottabb, de annál szebb sarkában töltötte. Asztalfoglalás
A Bodrog-part csendes ösvénye
A Bodrog Tokaj egyik legfőbb attrakciója, és ezt mindenki tudja. Amit a legtöbb látogató lát belőle: alig 200-300 méter, a sétány a pince előtt, a híd közelében. Fotogén, zsúfolt, rendezett.
A folyó partján gyalogosösvény fut a városon túl is, és ezen a szakaszon a Bodrog a maga természetes formájában mutatkozik. Nád, fűzfák, lassú barna víz. A meder kanyarulatainál homok és uszadékfa gyűlik, és ha az ember csöndesen halad, kormoránokat, szürke gémeket lát, ritkán jégmadarat is. Ezek a madarak nem tartózkodnak a rendezett partszakaszokon.
A Bodrog-part őszi jellege egészen más, mint nyáron. Szeptember-október táján a levelek elkezdenek sárgulni a fűzfákon, a víz lassabb lesz, a reggeli köd sűrűbben marad. Ez az az időszak, amikor a tokaji borvidéken a szüret zajlik, és a folyó mintha tudná: a partján szőlőhegyek, a partján pincék, a köd nem csak időjárás, hanem az aszú egyik feltétele.
A Galuschka konyhájára kerülő alapanyagok egy része a Bodrog-part tágabb körzetéből érkezik: a régió halai, a parti növényzet, a szezonális alapanyagok, amelyek a szeptemberi és októberi menün feltűnnek. Aki végigsétálja a folyópartot és utána leül vacsorázni, érteni fogja, miért szerepel a menün az, ami rajta van. A táj és a tányér közötti összefüggés nem elvont gondolat, hanem néhány kilométer. Étlap megtekintése
Az ösvény Tokaj északi végétől indul és Bodrogkeresztúr felé vezet. Visszafelé vagy ugyanazon az úton jövünk, vagy busszal Bodrogkeresztúrból, ahonnan rendszeres járat van Tokajba. A séta két-három óra, tempótól és megállóktól függően.
A görögkatolikus templom, amelyik nem hirdeti magát
Tokaj főterétől pár percre áll egy épület, amely mellett a legtöbb látogató egyszerűen elsétál. A görögkatolikus templom nem szerepel a fő tokaji látnivalók listáin, hétköznapokon sokszor zárva van, és nem kínál audioguide-ot vagy múzeumüzletet. Aki mégis bejut, olyat lát, ami az egész régióban kevés van.
A tokaji görögkatolikus közösség gyökerei a 17-18. századi kárpátaljai és ruszin betelepülésekre nyúlnak vissza. Tokaj-Hegyalján a szőlőmunkások és szőlőbirtokos családok között sokáig erős görögkatolikus jelenlét volt. Az itteni munkásközösségek nélkül a borvidék korai fejlődése más képet mutatna: a szőlőhegyek megmunkálása, a pincék mélyítése, a szüretek lebonyolítása részben ezekre az emberekre támaszkodott. Tokaj sokféle kulturális rétegből állt össze, és a Szent Miklós görögkatolikus templom ennek az egyik legkevésbé ismert tanúja.
A jelenlegi épület 1743-ban épült, és a belső tér ikonosztázion-fala az egyik legszebben megőrzött barokk görögkatolikus enteriőr Észak-Magyarországon. Az ikonosztáziont, azt a falat, amely az arany és vöröses árnyalatú ikonsorokkal elválasztja a hajót a szentélytől, szinte mindig egyedül lehet nézni. Nem fesztiváli forgatagban, nem csoportos idegenvezetés közepén. Ez az a tíz perc, ami után az ember jobban érti, milyen sokféle történet adja össze azt a várost, amiben vacsorázni fog.
A nyitvatartás szezonálisan változik, érdemes helyben érdeklődni. Ez a fajta látogatás nem múzeumi élmény. Az épület ma is aktívan használt szakrális tér, és ez érezhető rajta.
Tarcal, ahol a szőlő az utca széléig ér
Kevesebb turista. Több borász. A faluban az utcák közvetlenül a szőlőhegyek lába mellé simulnak, és néhány ponton a tőkesorok valóban az épületek kerítéséig érnek. Nem szimbolikusan, hanem tényleg: néhol a kapuból kilépve két lépéssel már a sor között állunk.
Tarcal neve a boros körökben jól cseng. A meleg, déli kitettségű dűlők, köztük a Terézia és a Várhegy, gazdag, érett furmintjaikról ismertek. Másképpen szólnak, mint a mádi borok: ahol Mád feszesebb, sósabb, ásványosabb, Tarcal kerekebb, érettebb gyümölcsökkel. Tokajban egy kóstoló keretében ezt el lehet mondani. Tarcalon látni is lehet: a lankák hajlása, a dűlőtáblák elrendezése, az egész táj geometriája érthetővé teszi, amit a pohárban éreztünk. Ez az a különbség a szóbeli magyarázat és a személyes tapasztalat között, ami miatt érdemes egyszer kiszállni a főútvonalról.
A Galuschka borlapján szereplő tarcali tételek mögött ez a konkrét helyrajz áll. Aki egyszer végigsétált Tarcal szőlőhegyei között és utána leül a Galuschkában a tarcali furmint mellé, másképpen rendeli. A dűlőnév nem csak szó lesz, hanem hely: egy konkrét lankahajlás, egy bizonyos megvilágítás kora délelőtt, a szőlősor vége, ahol a kerítés kezdődik. Borlap
Tarcalon szálláslehetőség is akad, ha valaki két napot tölt a borvidéken és a kisebb falvak közelében szeretne lenni. Az étkezés szempontjából azonban érdemes visszatérni Tokajba: a Galuschkába, ahol a tarcali és tágabb borvidéki alapanyagok kerülnek a tányérra, és ahol a borlap nem véletlenszerűen tartalmazza azokat a tételeket, amelyek mögé az ember már odaképzeli a tájat. Asztalt foglalok
Tokaj rétegei, amikre érdemes visszatérni
Tokaj jó helynek szokott lenni az egyszerű útitervre. A pince, a főtér, a borvacsora: ezek megérdemlik a helyüket. Csak éppen Tokaj ennél rétegesebb, és azt a réteget ritkán találja meg az, aki két óra megálló után tovább is áll.
Az öt hely közül egyik sem igényel különleges felkészülést. Kényelmes cipő a Kopasz-hegyhez. Autó vagy busz Erdőbényéhez. Szabad délután a Bodrog-partra. Egy nyitott ajtó a görögkatolikus templomnál. Jó idő Tarcalra.
Ami összefűzi őket: mindegyiknél eljön egy pillanat, amikor az ember abbahagyja a fotózást és csak áll. Ez az a pillanat, ami után Tokaj és környéke már nem csak egy borász neve a pohár talpán, hanem egy hely, ahol értjük, mi teszi ezt a vidéket azzá, ami.
Az utazás természetes ritmusa, ha a Galuschka a bázis: reggeli séta a Kopasz-hegy körül, délután Tarcal vagy Erdőbénye, este vacsora a borlappal, ahol a dűlőneveknek most már van arcuk. Ahol a borok mögé odaképzeled a tájat. Ez az a sorrend, amire sokan szívesen visszajönnek, és amelyre a Galuschka csapata is szívesen ad tippet, ha a foglaláskor megkérdezed.